Hogyan is kezdődik a kapcsolatunk a Duna utcával, és miként formál át minket a négy év? Elsősöket és negyedikeseket kérdeztük a gimiről, élményekről, róluk.

Az elsősök válaszoltak:

Mik az első benyomásaid a Duna utcáról?

Petőcz Dorottya: Jobban tetszik, mint az alapiskola, mert az osztályokon belüli és kívüli emberek is összetartóak. A tanárokban is kellemesen csalódtam.

Bajkai Barbara: Először az tetszett nagyon, hogy mindenki befogadó volt, mivel ez a suli családias. Senkin sem vettem észre, hogy gondja lenne bárkivel is. A Duna utca atmoszférája is kellemes.

Hogy érezted magad az avatáson? Olyan volt, mint amilyenre számítottál?

Dodo: Előtte, bevallom, kicsit féltem, hogy milyen feladatot is fogok kapni, de végül nagyon élveztem. Szerintem érdekes feladatokat kaptunk. Igazából több étellel kapcsolatos feladványokra számítottam.

Barbi: Abszolút nem olyan volt, mint amilyenre számítottam, mivel azt hittem, hogy kellemetlenebb feladatok lesznek. Nem rettegtem tőle, mivel nem szoktam ilyen dolgoktól félni, nincs miért. Nagyon élveztem, a feladatokat is kedveltem.

Van olyan pillanat, ami megfogott az itt töltött idő folyamán?

Dodo: Nagyon élveztem avatáson azt, hogy a feladatom egy része az volt, hogy csapjak rá Seman fenekére. :D

Barbi: A Hodina deťom gyűjtés volt az az esemény, mert érdekes volt megfigyelni az embereket. Pár gyalogos reakciója teljesen eltért attól, amit először elvártam volna. Hiszen mi csak kint álltunk az utcán egy persellyel a kezünkben, és kis adományokat gyűjtöttünk, nem vártunk el senkitől nagyobb összegeket.

Miben különbözik a gimis életed az eddigitől?

Dodo: Hát én ugye a Duna utácra jártam alapiskolába is, ezért sok tanárom ugyanaz maradt. Ennek ellenére van pár új is, akik másképp veszik a tanagyagot, mint az előzőek tették. Most már egyértelműen nem elég, ha csak szünetben átfutom az előző órán leírtakat.

Barbi: Tanulás szempontjából nem sokat változott, mivel én ugyanannyit tanultam alapiskolán is, mint itt. Az életem megváltozott az intri miatt, ugyanis magamra vagyok utalva. Ezt én felettébb élvezem.

Milyen elvárásokkal jöttél ide? Mit érzel, ezek beteljesültek?

Dodo: Azzal az elvárással jöttem, hogy megtaláljam az utam, mivel kilencedikben még gőzöm sem volt arról, mivel is szeretnék foglalkozni a jövőben. Eddig ez a gimi megfelel az elvárásaimnak.

Barbi: Nem voltak különösebb elvárásaim, csupán annyi hogy élvezzem ezt a négy évet. Sikerült beilleszkednem és élvezem a mindennapjaimat.

A negyedikesek válaszai:

Milyen érzések kavarognak benned az elmúlt 4 év kapcsán?

Póda László: Valamilyen szinten csalódás, viszont nagyon sok öröm van bennem. Nagyon jó társaságot ismertem meg itt, Duna utcán. Tanárok szempontjából van öröm is, illetve egy kis csalódás is ért, de szinte csak pozitívumokat tudok mondani az egészről.

Kováts Virág Borbála: Úgy gondolom, hogy nagyon megérte ebbe az iskolába jönni. A saját bőrömön is tapasztalom, illetve nővérem most jogot tanul, és ő is nagyon megállja a helyét ott. A történelem, irodalom nagyon erős nálunk. Úgy gondolom, hogy felkészít a főiskolára, szóval én ilyen szempontból örülök, hogy ide jöttem. Meg persze a társaság, ami nagyon nagyon jó itt, viszont érzem, hogy az elsősök és köztünk már nem úgy működik, mint régen, úgyhogy ezt nagyon sajnálom (de lehet csak én érzem így). Összességében szerettem (hú, de nehéz ezt így kimondani)... szeretek ide járni, örülök, hogy itt vagyok.

Hogy érezted magad a szalagavatón? Olyan volt, mint amilyennek elképzelted?

Laci: Igen, teljes mértékben. Nagyon jól éreztem magam, szintúgy jó volt a hangulat, ott nem volt semmilyen csalódás.

Viri: Mindenki megkérdezi, hogy milyen volt a szalagavató. Mindenkinek azt mondom, hogy jó volt. Nem is volt rossz, nem is volt szuper: jó volt. Nagyon örülök, hogy minden úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. A műsoraink végül szinte hibátlanul sikerültek, és maga az este is jól alakult.

Ha ki kellene emelned egyet a Duna utcás élmények közül, melyik lenne az?

Laci: Pekná cestás bulik és magyar bulik. Ezek összehozzák a társaságot, az egész Duna utcás csapatot.

Viri: Egyértelműen Andalúzia. Tavaly voltunk Andalúziában kirándulni, életem legjobb hete volt. Annyira szuper volt, és ezt köszönöm, hogy átélhettem.

Emlékszel még az első napodra? Történt valami emlékezetes?

Laci: Az első nap rögtön jóban lettem szinte az egész iskolával. Sorban bemutattak mindenkinek, mert vasárnap (az volt az első napunk Pozsonyban) szerveztünk egy kisebb bulit, és megismertek minket.

Viri: Arra emlékszem, hogy egy csomó embert nem vettem észre magam körül. Pár arc megvan, akik körülöttem ültek, és így ennyi. Emlékszem, ültem az osztályban, és minden olyan újnak tűnt a falusi iskola után. Azon gondolkodtam, hogy: én ez most meg fogom szokni és minden természetes lesz?

Miben változtál meg leginkább a gimis évek alatt?

Laci: Szerintem sokkal pozitívabban állok az emberekhez, nem ítélkezek elsőre, inkább próbálom megismerni őket.

Viri: Az egész személyiségem megváltozott szerintem a gimi alatt. Az, aki vagyok, azt csak a sulinak köszönhetem, meg persze az embereknek, akik körülöttem vannak. A gondolkodásmódom mindenképp változott, illetve az identitástudatom. Tudom, hogy hová tartozom.

Mit üzennél az elsős önmagadnak?

Laci: Bulizz többet!

Viri: Nagyon nehéz lesz, de lesz sok jó benne és nagyon sok rossz is.

Tóth Kitti, II. B Nagy Antónia, II. A