Sokan zenésznek csak azt tartják, akinek van rajongótábora, komoly fellépései. De! Nem mindenki művész, aki zenész, és nem mindenki zenész, aki művész. Zenélni nagyon kicsi kortól el lehet kezdeni (Mozart 4-5 évesen koncertezett, 9 évesen operát írt), a tehetség korán jelentkezik. Persze ez sem azt jelenti, hogy azonnal hatalmas koncertek lesznek sztárgázsival és világhírnévvel. Ahogy mondják: 1 százalék tehetség, 99 százalék szorgalom! Tehetségi szint' van többféle: van akinek nincs. Van aki tehetséges. Aztán vannak a profik. Nyilván belőlük van a legkevesebb, de belőlük lesznek a sztárok – no nem mindenki – és jöhet a hírnév (meg a sztárgázsi). Zeneiskolások nagy részét a felsorolt szintek második csoportja teszi ki. Ők elvégzhetik az első és ha utána akarják, a második ciklust is. Koncertjeik lehetnek nagyobbak, kisebbek (ezeket a zeneiskolák szervezik), hol nagyjából a velük egyidős zenei csemeték lépnek fel. Ám ezt hatalmas munka előzi meg. Főleg kicsiknél nehéz ez, hisz amikor látják barátaikat a napfényben futkározni, míg nekik akár több, mint fél órás zeneóráik vannak, nehéz ott lenni. Vagy amit szinte mindenki utál, főleg kicsiként, a zeneelmélet. De mint minden szenvedésnek, ennek is megvan a maga gyümölcse. Kapsz egy olyan plusz tudást, ami nemesebbé tesz, olyanhoz fogsz érteni, amihely nagyon kevesen értenek és ami végig kísér egy életen át. Hogy akár 80 évesen is, ha találsz egy hangszert, melyen tudtál valaha játszani, még mindig menni fog.

Csonthó Noémi, I.A